Caleb elnyomta a cigarettáját a hamutálon, körbenézett, követte az előtte lemenő tűzlépcsőt a sikátorig, becsukta az ablakot és megfordult. Mímir a számítógépasztala mellett leterített takarókon feküdt a hátán, lábait égnek emelve.
Az asztalon egy méretes számítógépház, három monitor, egy billentyűzet, egy egér és egy vezeték nélküli fülhallgató pihent. Eleanore mindig azzal cukkolta, hogy úgy néz ki a három kijelző előtt ülve, mint egy hacker. A gondolat valahogy emelt a hangulatán.
– Te aztán jól érzed magad, mi? – kuncogott Caleb. – Felkészültél a háborúra?
Mivel a kutya válaszra nem méltatta, helyette csak mosolygásra emlékeztető fizimiskával bámulta gazdája könyvespolcait, a férfi megrántotta a vállát és leült a rozoga székre a gépe előtt. Az ülőalkalmatosság felnyögött a súlya alatt, de hősiesen kitartott, míg ő megfogta az egeret és rákattintott egy gombra a bal oldali kijelzőjén, mire a szürke ablak életre kelt és alul egy kis piros felirat jelent meg: ADÁSBAN, mellette pedig edig egy számláló ketyegett.
Caleb a jobb oldali képernyőjére nézett, az élő adásának kezelőfelületére. Látta, ahogy a nézőszám szép lassan nőni kezd, miközben egy ötperces visszaszámláló futott. Először egy, majd két néző csatlakozott be. Amikor még három perc volt hátra, már hatan voltak, egy perccel kezdés előtt tizenhárman, végül tizenhat főnél állapodott meg a kis szám. Tizenhat. Egész jónak számított Caleb esetében. Amint a visszaszámlálás elérte a nullát és Caleb átnavigálta a programot arra a felületre, ahol ő maga látszott.
– Üdvözlök mindenkit a karám sötétebb oldalán! – köszöntötte nézőit. – Mit szólnátok egy jó öreg Igavonó streamhez?
IgavonóVad. Ez volt Caleb felhasználóneve a felületen, ahol általában tíz-tizenkét embert szórakoztatott azzal, hogy stratégiai játékokkal játszott és közben kiöntötte a gondolatait az internetre.
– Először is, augusztus tizenkettedike van, szombat, méghozzá a Kettőezer-huszonnyolcadik évben! – Nyújtotta el a dátumot ünnepélyesen – Napra pontosan negyvenhét évvel ezelőtt mutatta be az IBM az első személyi számítógépét, valamint harmincnyolc éve találta meg Sue Hendrickson a máig híres Tyrannosaurus rex csontvázat, melyet a tiszteletére Sue-nak neveztek el!
Minden élő adása ezzel a kis aprósággal kezdődött, amire előre felkészült. Utánanézett, hogy az adott dátumon milyen események, fontos születésnapok történtek, kiválasztott párat és felsorolta őket.
– Száznegyvenegy évvel ezelőtt született Erwin Schrödinger, akit a macskájáról ismerünk és nem tudhatjuk, hogy ő maga él-e vagy halott, hiszen még bent van a dobozban. Végül pedig ezen a napon zuhant le 1985-ben A Japan Airlines 123-as járata, amely a történelem leghalálosabb repülős baleseteként van nyilván tartva ötszázhúsz halottal. – Itt egy pillanatra megakadt, ám végül megrázta a fejét. – Oké, ez kicsit sötétre sikerült. Menjünk tovább.
Mindeközben a jobb oldali képernyőjén látta, ahogy a chat életre kel.
FirkaFej: Szia Iga! És boldog szülinapot, Sue!
KalózGoblin: Schrödinger a dobozban, LOL
SiegmeyerTesó: Iga, haver, jól nézel ki!
Caleb elmosolyodott. Volt négy törzsnézője, akikre bármikor számíthatott, ha épp nem munkában voltak. FirkaFej neve alatt Ellie ólálkodott. Ha nem volt épp helyszínen, interjún, vagy nem omlott össze a fáradtságtól, akkor csatlakozott az élőihez. KalózGoblin Hannah volt, aki néha a barátját is rávette, hogy nézze, és szó szerint egy adást sem hagyott ki, mióta a pocakos férfi streamelni kezdett. SiegmeyerTesó-t nem ismerte személyesen, de mindig az elsők között írt a beszélgetőfalra. A negyedik KolbászTizedes volt, az egyik legrégebbi barátja. Evan Texasban élt, egy kisvárosban, és most nem volt jelen. Valószínűleg dolgozott.
– Na de… Be kell valljam kicsit furcsa lelkiállapotban vagyok. – mondta Caleb. – Az a helyzet, hogy tegnap este Mímirrel megnéztük a Közellenség című filmet. Majdnem harminc éve jött ki, csak épp nem augusztusban, hanem novemberben. Talán Will Smith egyik legjobb filmje, de Gene Hackman is elképesztő alakítást nyújt benne és be kell valljam, teljes mértékben elgondolkodtatott.
Kissé hátradőlt a székében és vett egy mély levegőt.
– Tudjátok, a film alapvetően arról szól, hogy egy átlagos fickó rosszkor van rossz helyen és hirtelen mindenki őt figyeli. Műholdak, kamerák, lehallgatók, titkos kormányemberek, minden. Régen ez olyan volt, mint a paranoid nagytestvér-fantázia, ma meg… – Caleb felemelte a telefonját és kissé meglengette a kamera előtt. – Ma meg ezt mind magunktól hordjuk a zsebünkben, mert kényelmes.
FirkaFej: Újságíróként kötelességem jelezni, hogy ez fájdalmasan igaz.
KalózGoblin: Én elfogadom a telefonos megfigyelést, ha cserébe tudom hol van a legközelebbi gyrosos.
SiegmeyerTesó: A gyros az első lépés a totalitárius rendszer felé.
– Pontosan! – Caleb mutatóujját a kamerára szegezte. – Először csak útvonalat kérsz a gyrosozóba, aztán a készüléked már tudja, hogy szereted a csípőset, mikor mész vécére és milyen zenét hallgatsz, amikor azt hazudod magadnak, hogy mostantól tényleg sportolni fogsz.
Lent, a takarókon Mímir halkan szusszantott egyet.
– Ne nézz így rám, cimbora, nem rólad beszélek. Te nem hazudsz magadnak a sportolásról. Te őszintén és következetesen elutasítod.
KalózGoblin: Mímir az egyetlen őszinte ember abban a lakásban.
FirkaFej: Mímir nem ember. Egy ember tud hazudni.
KalózGoblin: Mímir több mint ember.
SiegmeyerTesó: Mímir egy eszme.
Caleb felnevetett, aztán az egér után nyúlt.
– Na jó, mielőtt a kutyám átveszi a csatornát, térjünk át arra, amiért elvileg itt vagyunk. Ma folytatjuk a Star Empires kampányt. Aki lemaradt volna, a Birodalmi Keltető nevű gyíkember civilizációmat vezetjük egy hideg, ellenséges galaxisban, ahol mindenki vagy meg akar enni minket, vagy fel akarja robbantani a határállomásainkat. Néha mindkettőt, ami legalább hatékony.
A bal oldali monitoron felvillant a játék főmenüje. Caleb átváltotta a közvetítés képét, így a kamera helyét átvette a csillagtérkép. Apró rendszerek ragyogtak a sötétben, körülöttük vékony színes határvonalak jelezték a különböző birodalmak területét. A gyíkembereké egyre nagyobb területet mart ki a galaxis egyik spirálkarjából.
– Mint láthatjátok, népünk bölcsen és békésen terjeszkedik – jelentette ki ünnepélyesen, miközben a kurzorával rábökött három frissen elfoglalt rendszerre. – A ”bölcsen” alatt azt értem, hogy minden erőforrást becsatornáztunk a flottába, a ”békésen” alatt pedig azt, hogy eddig csak kétszer nyitottunk tüzet figyelmeztetés nélkül.
FirkaFej: Tehát agresszor vagy.
– Ez erős kifejezés.
KalózGoblin: Hüllőkolonializmus.
– Ez még erősebb kifejezés.
SiegmeyerTesó: Én támogatnám a gyíkemberek önrendelkezését.
– Köszönöm, Sieg, végre valaki a történelem jó oldalán áll.
A következő két órában Caleb lassan és módszeresen építgette a Birodalmi Keltetőt. Új bányászállomásokat húzott fel fagyott holdak köré, kutatóhajókat küldött el kihalt civilizációk romjaihoz, két kisebb flottát összevont egyetlen nagyobb rajba, majd meggyőzte magát arról, hogy mindez nem háborús készülődés, csupán ”agresszív óvatosság”.
A chat közben hol a játékról beszélt, hol egymást cukkolta. Hannah minden alkalommal felháborodott, amikor Caleb túl sok ásványt költött hajókra és nem elég energiát a bolygói infrastruktúrára. Eleanore néha eltűnt pár percre, aztán visszatért egy rövid megjegyzéssel, mintha valahol két üzenet vagy telefonhívás között nézné tovább az adást. SiegmeyerTesó pedig, a szokásos módján, egyszerre volt udvarias és bosszantóan figyelmes. Olyan apró hibákat vett észre Caleb birodalmának működésében, amelyeket Caleb maga is csak fél órával később talált volna meg, már ha egyáltalán eszébe jut keresni őket.
Mímir közben egyszer felállt, ivott a táljából, miután olyan mély sóhajjal feküdt vissza a takarókra, mintha ő cipelné a teljes gyíkember civilizáció morális felelősségét. A harmadik óra elején, amikor Caleb épp azon gondolkodott, hogy a déli határra küldjön-e még két rombolót vagy végre építsen valamit, ami nem képes más fajokat elpárologtatni, a játék megállt. A képernyő közepén sötét ablak ugrott fel, a fejlécében ez állt:
AZ ÚT TOVÁBB
Caleb először csak hunyorított, majd ahogy elolvasta a szöveget, lassan elvigyorodott.
– Ezt nézzétek… – mondta, és közelebb hajolt a monitorhoz. – A gyíkembereim választás előtt állnak. Három lehetséges út közül választhatunk, és ahogy a lehetőségeket nézem, már a játék is érzi, hogy milyen módon vezetjük ezt a kócerájt!
KalózGoblin: válaszd a legrosszabbat
FirkaFej: Ne hallgass rá.
KalózGoblin: FirkaFej fél a haladástól
SiegmeyerTesó: A haladás általában fél tőlünk.
– Első lehetőség: Spirituális megvilágosodás – olvasta Caleb. – A birodalom vallási rétege megpróbálja összefogni a lakosságot. Stabilitás nő, termelés csökken, mert bevezetjük a szent napokat, amikor senki nem dolgozik. Tehát több béke, kevesebb acél, több füstölő. Ez aranyos. – egy pillanatra megállt. – De nem a mi stílusunk.
A kurzor átcsúszott a második lehetőségre.
– A Csillagok Lovagjai. Harci erő nő, stabilitás csökken. Gondolom az a fene pórnép valamiért nem szereti, ha páncélos hüllők magyarázzák el neki, mit jelent a beszolgáltatás.
KalózGoblin: PIKKELYLOVAGOK
KalózGoblin: PIKKELYLOVAGOK
KalózGoblin: PIKKELYLOVAGOK
FirkaFej: Kalóz… Nyugi.
KalózGoblin: mi van, ez objektíven helyes döntés
Caleb kuncogva megrázta a fejét.
– Harmadik lehetőség: Karhatalmi Kultúra. Civil elégedettség csökken, stabilitás nő, más birodalmak véleménye romlik rólunk, cserébe viszont kaphatunk olyan eseményeket, amelyek eltűnt állampolgárokról, titkos megfigyelési programokról és belső biztonsági tisztogatásokról szólnak.
Egy másodpercig csendben nézte a képernyőt. Aztán hátradőlt, és felkacagott. Nem az a rövid, udvarias nevetés volt, amit akkor hallatott, amikor valaki a boltban mondott egy félig sikerült poént, hanem valódi, öblös, üde nevetés, amitől a válla is megrázkódott. Még a szeme is könnybe lábadt. Ahogy lassan előredőlt, elmorzsolt egy vidám könnycseppet a jobb szeme sarkában, és megrázta a fejét.
Mímir dacosan a hasára fordult, feltápászkodott, sértett méltósággal körbe fordult a takaróján hátat ordítva gazdájának jelezve, hogy ez a hangoskodás számára elfogadhatatlan.
– Bocsánat, Mímir, de… – Caleb megpróbálta összeszedni magát, kevés sikerrel. – Hát igen, gyerekek, nincs is jobb gyógyszer a társadalmi elégedetlenségre, mint ha az elégedetlen állampolgárok egyszerűen nem találhatóak a továbbiakban bejelentett lakcímükön. Mondhatjuk, hogy elküldjük őket a farmra.
KalózGoblin: EZ BORZALMAS
KalózGoblin: válaszd
FirkaFej: újságíróként tiltakozom a hüllőállami cenzúra ellen
SiegmeyerTesó: Eltűnésekből amúgy mostanában van elég a való világban is.
Caleb még mosolygott, de a mondat láttán a vidámság egy kicsit elhalt az arcán.
– SiegmeyerTesó, kérlek, ne mondd, hogy a gyíkember rendőrállamom kevésbé fikciós, mint szeretném.
SiegmeyerTesó: Nem mondom.
SiegmeyerTesó: Csak azt, hogy fura idők járnak.
FirkaFej: Ez minden korszakban igaz volt.
SiegmeyerTesó: Három repülő három hónap alatt. Mindhárom hirtelen tűnt el. Nincs vészjelzés. Nincs roncs.
FirkaFej: Ez nem minta. Ez három tragédia, amiből az internet mintát akar gyártani.
KalózGoblin: linkpárbaj kezdődik, kapaszkodjatok
Caleb a játékra nézett, aztán a chatre. A kurzor még mindig a rendőrállam opció fölött lebegett. Közben a jobb alsó sarokban felugrott egy kis értesítés: SiegmeyerTesó linket küldött.
– Jó, álljunk meg egy pillanatra – mondta Caleb, és elvette a kezét az egérről. – Mielőtt a chat hivatalosan is átalakulna egy olyan fórummá, ahol minden második felhasználónak van saját rejtélyfala piros madzagokkal, tisztázzuk: ilyen esetek mindig voltak. Sajnos. A világ nagy, a technika néha elromlik, az időjárás gyűlöli az emberi arroganciát, és néha a Murphy törvényei elvesztik a humorérzéküket.
FirkaFej: Köszönöm.
SiegmeyerTesó: Egyetértek.
KalózGoblin: ez gyanúsan békés szemléletmód
SiegmeyerTesó: Csak nem teljesen erről van szó.
Caleb sóhajtott.
– Sejtettem, hogy ez jön. – A hangjába belekeveredett némi feszültség.
SiegmeyerTesó: Nem csak eltűntek. Mindhárom esetben volt valami adatkimaradás előtte. Nem mindig hivatalos, tudom. Nem állítom, hogy bizonyíték.
FirkaFej: Akkor miért beszélünk róla úgy, mintha az lenne?
SiegmeyerTesó: Nem úgy beszélek róla. Csak zavar.
FirkaFej: Az interneten minden zavar valakit.
SiegmeyerTesó: Ez igaz.
Caleb megijedt, hogy SiegmeyerTesó meg fog sértődni. De nem ez történt. Ez volt az egyik oka, hogy kedvelte. A fickó vitázott, néha kötekedett, de nem harapott. Ha Ellie rászólt, nem kezdett nagybetűkkel üvölteni, nem sértegette, nem hívta birkának, csak visszalépett egyet és úgy próbálta átfogalmazni a mondandóját, mintha tényleg az érdekelné, hogy megértsék.
– Na jó – mondta Caleb. – Legyen. Most az egyszer megnézem, amit küldtél. De ha meglátom a “nem akarják, hogy tudd” mondatot, azonnal visszatérünk a játékhoz.
Rákattintott a linkre. Egy híroldal nyílt meg a középső monitoron. Az oldal tetején egy utasszállító képe látszott, alatta térkép, vörös vonallal jelölve a tervezett útvonalat. A cikk az aznap reggeli hírt ismételte meg: egy kisebb utasszállítónak nyoma veszett a Myanmar és Kína közötti határvidéken. A transzponderjele minden előzetes figyelmeztetés nélkül szakadt meg. Nem érkezett vészjelzés. A keresőcsapatok egyelőre nem találtak roncsokat.
Caleb végiggörgetett az oldalon.
– Oké, ezt láttam ma reggel a tévében – mondta. – Szomorú, ijesztő, de önmagában még nem rendőrállami szint.
SiegmeyerTesó: A másik kettő ugyanilyen volt.
FirkaFej: Küldj normális forrást, ne blogot.
SiegmeyerTesó: Küldök.
Újabb link jelent meg. Aztán még egy. Caleb megnyitotta őket, de most már nem olvasta fel az egészet. Csak átfutotta a címsorokat, a dátumokat, a térképeket. Egy gép három hónappal korábban tűnt el az Atlanti-óceán déli része fölött. Egy másik valamivel több mint egy hónapja az Indiai-óceán térségében. Különböző légitársaságok. Különböző országok. Különböző útvonalak.
Az egyetlen közös pont az volt, hogy mindhárom túl hirtelen történt. Mintha a világ egy pillanatra lehunyta volna a szemét, és mire újra kinyitotta, a gép már nem volt ott. A transzponderjel eltűnt mindenféle vészjelzés vagy rádióadás nélkül. Caleb nem adott hangot a gondolatnak, inkább visszakattintott a játékra.
– Rendben, ez hivatalosan is kellemetlen – jelentette ki. – De mivel én felelősségteljes tartalomgyártó vagyok, nem vonok le következtetéseket tizenhat néző jelenlétében, három link alapján, mikor a gyíkember rendőrállamnak szüksége van rám.
KalózGoblin: gyáva
FirkaFej: felelősségteljes
KalózGoblin: felelősségteljesen gyáva
SiegmeyerTesó: Fair.
Caleb a rendőrállam opcióra nézett. Egy darabig mozdulatlanul tartotta fölötte a kurzort, aztán teátrális sóhajjal a pikkelyes űrhajós lovagokat biztosító lehetőségre kattintott.
– Nem mondhatjátok, hogy nem hallgatok a népre. A Birodalmi Keltető ezennel hivatalosan is páncélos hüllőkkel próbálja megoldani a galaxis problémáit, ami erkölcsileg talán nem sokkal jobb, de legalább sokkal menőbb sisakokkal jár.
KalózGoblin: IGEN
FirkaFej: Ez is borzalmas.
SiegmeyerTesó: De legalább nem tűnnek el az állampolgárok.
KalózGoblin: csak karddal kapnak motivációt
A játék tovább haladt. A következő fél órában Caleb megpróbált visszatérni a megszokott ritmushoz. Új doktrínát választott, átszervezte a flottát, elnevezett egy admirális gyíkot Sir Pikkelyhátúnak, és látványosan úgy tett, mintha nem nézegetné újra meg újra a jobb oldali monitoron nyitva hagyott cikkeket. Eleanore egy idő után újabb üzenetet írt.
FirkaFej: Nekem mennem kell. Kaptam egy hívást.
KalózGoblin: újságíró üzemmód?
FirkaFej: Valami olyasmi.
FirkaFej: Iga, ne higgy el mindent, amit a chat dobál.
SiegmeyerTesó: Jogos.
SiegmeyerTesó: Tényleg.
FirkaFej: És te se higgy el minden összefüggést amit látni vélsz.
SiegmeyerTesó: Ezt megpróbálom.
FirkaFej: Jó éjt mindenkinek. Mímirnek külön.
– Jó éjt, FirkaFej – mondta Caleb a mikrofonba, kicsit lágyabban, mint ahogy tervezte. – Ne dolgozd magad halálra. Az újságírók állítólag hasznosak, de csak amíg élnek.
FirkaFej: Ezt felírom szakmai tanácsnak.
A neve pár másodperccel később eltűnt az aktív nézők listájáról. Caleb egy pillanatig a helyét nézte. Furcsa volt, mennyire másnak érződött a chat nélküle, pedig csak néhány sort írt. Mintha valaki lekapcsolt volna egy kislámpát a szoba másik végében.
– Na jó – szólalt meg végül. – SiegmeyerTesó. Mivel itt maradtál és nem próbáltál eladni nekem sem étrendkiegészítőt, sem kriptovalutát, kapsz öt perc hanghívást. De figyelmeztetlek: ha az első mondatodban szerepel az, hogy “ébredjetek emberek”, azonnal végeztünk.
SiegmeyerTesó: Ez korrekt.
KalózGoblin: ÚRISTEN VENDÉGSZEREPLŐ
KalózGoblin: IGA PROFIVÁ VÁLIK
SiegmeyerTesó: Csak ha nem zavar.
– Nem zavar – mondta Caleb, miközben megnyitotta a privát hangcsatornát. – A gyíkemberek épp demokráciát temetnek, közben belefér egy kis repülési konspiráció.
Pár kattintással elküldte a meghívót. A fülhallgatóban először halk sercegés hallatszott, aztán egy férfi szólalt meg. Mélyebb volt, mint Caleb várta, de nem fenyegető. Inkább óvatos. Olyan személyiségről árulkodott, aki előbb körülnéz egy szobában, mielőtt belépne.
– Hallasz?
– Hallak – válaszolta Caleb. – Üdv a karám sötétebb oldalának zajos részén.
– Köszönöm. És… csak hogy ne legyen személytelen, Andornak hívnak. – A kiejtése különös volt, Caleb azt tippelte, keleteurópai.
KalózGoblin: SIEGMEYERNEK NEVE VAN
KalózGoblin: lore drop
– Kalóz, ne ijeszd el – szólt rá Caleb.
– Semmi baj. – Nevetett fel halkan Andor. – Igaza van. Interneten névvel rendelkezni néha tényleg olyan, mint valami háttértörténet.
Caleb a hangjának köszönhetően azonnal megkedvelte beszélgetőtársát. Nem kapkodott, nem suttogott drámaian, nem próbálta azonnal bebizonyítani, hogy ő az egyetlen ember, aki átlát a világ hazugságain. Inkább úgy beszélt, mint valaki, aki maga sem örül annak, amit talált. A hanghordozása tele volt türelemmel.
– Szóval – kezdte Caleb -, repülők.
– Repülők – erősítette meg Andor. – És talán más dolgok is, de maradjunk ezeknél, mert azoknál legalább van elég adat. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha összefüggést látnék a festék száradása és a délkelet afrikai madárpopulációk vándorlása között.
– Ez eddig nagyon szimpatikus hozzáállás.
– Három eset. Három hónap. Különböző útvonalak. A közös pont nem csak az, hogy eltűntek. Hanem hogy a jelvesztés előtt mindegyiknél volt egy rövid anomália. Az egyiknél légköri zavarra hivatkoztak. A másiknál karbantartási hibára a műholdas adatokban. A mostaninál még nincs hivatalos magyarázat, de van egy sejtésem, hogy itt is találni fognak egy olyan időszakot amikor a transzponder ott volt, de… Fogalmazzunk úgy, hogy furcsán beszélt.
– Ha így is van, ez még mindig lehet véletlen. – Mondta Caleb a homlokát ráncolva.
– Igen – mondta Andor azonnal. – Lehet. És valószínűleg az is. A legtöbb különös dolog végül unalmas magyarázatot kap. Rossz szenzor, rossz idő, emberi hiba, túl lelkes újságíró, rosszul fordított cikk. Nem azt mondom, hogy tudom, mi történik. Csak azt mondom, hogy túl sok helyen hiányzik ugyanaz az öt perc.
Calebnek ez még kevésbé tetszett, mintha Andor egy hangos kirohanással összeesküvéseket bizonygatott volna. A nagy állításokat könnyű volt kinevetni. A világvége-próféták mindig túl sok felkiáltójelet használtak. Andor viszont nem prófétának hangzott. Úgy hangzott, mint valaki, aki talált egy repedést a falon, és egyelőre csak azért szólt, mert nem tudta eldönteni, régóta ott van-e.
– Ugyanaz az öt perc – ismételte Caleb.
– Nagyjából. Az első repülőnél négy perc negyvenhét másodperc, a másodiknál négy perc ötvenkettő. De van egy kis időablak, ahol az adatok furcsák. Majd filmszakadás.
KalózGoblin: ez hivatalosan hátborzongató
KalózGoblin: kérem vissza a pikkelylovagokat
– Látod, Kalóz! – mondta Caleb viccelődve. – Ha nem mentem volna bele ebbe a beszélgetésbe, most nem lenne ilyen sötét a hangulat. Mennyit nyertünk!
– Van még valami. – Mondta Andor érezhetően feszültebb hanggal.
– Persze, hogy van – sóhajtott Caleb. – Andor, nem akarlak elkeseríteni, de Kalóz szerintem már azon gondolkozik, hogy remetévé válik.
– London – mondta Andor figyelmen kívül hagyva Caleb próbálkozását, hogy emelje a hangulatot.
– Az okkult gyilkosos hír? – Kérdezte Caleb ahogy megdermedt a keze az egér fölött.
– Igen. Matias Riese. Nem tudom, van-e köze bármihez. Lehet, hogy semmi. De a neve előkerült pár régi fórumban. Nem nagy dolgokban. Inkább ilyen eldugott vitákban. Vallástörténet, privát gyűjtemények, műtárgyak, régi kéziratok. A legtöbb hülyeség. De…
– De?
– Volt egy bejegyzés, ahol valaki azt írta, hogy Riese “lyukakat keres a térképen”, ahol „a valóság szabályai nem érvényesülnek”. És amikor lelőtték, átnézték a holmiját. Volt nála egy világtérkép, amin négy területet bekarikázott. Három pedig nagyjából egybeesett azokkal a régiókkal, ahol a repülők eltűntek.
Caleb pár pillanatig nem szólt.
– Ez… Nyugtalanító. Vagy pokoli nagy véletlen.
– Szerintem mindkettő.
A gyíkember birodalom közben a bal oldali monitoron békésen forgott tovább. Egy értesítés jelezte, hogy a Sir Pikkelyhátú vezette flotta megérkezett a határra. Caleb nem kattintott rá.
– És Reynard Dreschner? – kérdezte végül. – A német politikus.
– Őt csak a hírekből tudom. Ha tényleg csak egyetemi ismerősök voltak, akkor semmi. Ha nem, akkor furcsa. De ehhez már tényleg nincs elég információm.
– Ez a legkevésbé összeesküvéses mondat, amit ma hallottam.
– Bocs.
– Ne kérj bocsánatot. Üdítő.
KalózGoblin: Andor túl normális
KalózGoblin: gyanús
SiegmeyerTesó: Köszönöm?
– Ne aggódj – mondta Caleb. – Kalóz mindenkit gyanúsnak tart, aki nem ordítva érkezik a szobába.
KalózGoblin: hazugság
KalózGoblin: azokat is
– Figyelj, Andor, kérdezhetek valamit?
– Persze.
– Honnan van az információ a térképről?
A vonal túlsó végén hirtelen fülsiketítővé vált a csend. Korábban, míg Andor beszélt, Caleb maga is megpróbált utánanézni a különös egybeesésnek, de sehol nem talált róla említést.
– Andor?
– Van… pár kapcsolatom.
– Ez nyilvános információ?
Hosszú szünet következett megint. Caleb hallotta, ahogy Andor mély levegőt vesz.
– Nem. Szerintem nem.
– Bajba kerülhetek emiatt?
– Ne aggódj. Ha valaki bajba kerül, az én leszek.
– Azt sem szeretném, haver.
– Köszönöm. Iga, jó ember vagy. De most mennem kell. A chatben maradok, viszont fel kell hívnom egy barátomat. Köszönök mindent.
Caleb elmosolyodott, de a mosoly nem tartott sokáig. A monitoron ott sorakoztak a nyitott fülek: három eltűnt repülő, egy londoni lövöldözés, egy német politikus neve, pár régi fórumrészlet, amelyeket Andor küldött át. Külön-külön mindegyik úgy nézett ki, mint az internet poros padlásáról előkotort lom. Együtt viszont Caleb elméjében kezdtek szabályos árnyékot vetni és ettől feszültté vált.
– Oké – szólalt meg végül Caleb. – A hivatalos álláspontom a következő: ez érdekes, nyugtalanító, és valószínűleg semmi köze semmihez. A nem hivatalos álláspontom az, hogy ha holnap fekete öltönyös emberek kopognak az ajtómon, akkor mindannyiótokat hibáztatlak.
KalózGoblin: engem ne, én csak a pikkelylovagokat akartam
SiegmeyerTesó: Vállalom a rám eső részt.
– Nem, nem, itt nincs részarányos felelősség. Ez kommunális bűn.
A könnyedség visszakúszott a hangjába, de már nem volt olyan természetes, mint korábban. Caleb ezt maga is érezte, ezért inkább visszafordult a játékhoz, és rákattintott a flottájára.
– Na, gyerekek, mielőtt végleg átváltozunk repülőgép-megtalálási munkacsoporttá, Sir Pikkelyhátú diplomáciai látogatást tesz a szomszédos csillagrendszerben. Diplomáciai alatt természetesen azt értem, hogy demonstratív jelleggel szétrúgjuk az ott felhúzott csillagbázisukat.
A chat hálásan kapaszkodott bele a játékba. Hannah újra ordítani kezdett nagybetűkkel, Andor kilépett a hanghívásból, de a neve ott maradt a nézők között, Eleanore pedig nem tért vissza. Caleb még majdnem egy órán át játszott. Megnyert egy kisebb csatát, elveszített két szállítóhajót, és sikerült véletlenül olyan adórendszert bevezetnie, amelytől a gyíkember munkásosztály fellázadt egy holdon, amelynek nevét senki nem tudta rendesen kiejteni.
Normális stream volt. Majdnem.
Amikor végül éjfélt ütött az óra, Caleb mentette az állást, visszaváltott a kameraképre, és összedörzsölte a tenyerét.
– Rendben, mára ennyi volt a Birodalmi Keltető dicsőséges, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető történetéből. Köszönöm, hogy velem tartottatok a karám sötétebb oldalán. Ne higgyetek el mindent az interneten, ne kövessetek idegen fekete furgonokat, és ha egy titkos szervezet mégis elrabol benneteket, legalább dobjatok egy követést előtte, mert az algoritmusnak szüksége van a szeretetre.
KalózGoblin: jóéjt Igaaaa
SiegmeyerTesó: Köszi a meghívást. Jó stream volt.
KalózGoblin: MÍMIRNEK JÓÉJT
SiegmeyerTesó: Jó éjt Mímirnek is.
– Mímir alszik, de biztos vagyok benne, hogy lenézően elfogadja a jókívánságokat.
A kutya ekkor, mintha csak bizonyítani akarná a gazdája állítását, halkan felhorkant. Caleb elmosolyodott.
– Na tessék. Jó éjt mindenkinek.
Rákattintott a gombra. A piros ADÁSBAN felirat eltűnt, a számláló megállt, és a szoba hirtelen sokkal csendesebbnek érződött. A számítógépház halkan zúgott, valahol az ablak mögött autó haladt el az utcán, Mímir pedig egyenletesen szuszogott. De a chat kijelentkezésével mégis olyan érzése támadt, mintha valaki kihúzott volna egy széket mellőle.
Caleb egy darabig csak ült. A középső monitoron még mindig ott voltak Andor linkjei. A jobb oldali képernyőn a stream kezelőfelülete szürke ürességgé változott. A bal oldalin a Star Empires főmenüje várakozott türelmesen, mintha egy digitális birodalomnak nem lenne sürgős az összeomlás.
Végül Caleb átnyúlt az egérért, de nem zárta be a cikkeket. Csak sorban lekicsinyítette őket.
Három repülő. Egy londoni gyilkos. Egy német politikus. Lyukak a térképen.
– Baromság – mondta halkan.
Mímir álmában mordult egyet. Caleb ránézett.
– Jó, jó. Én sem hittem el.
A kutya nem válaszolt, csak mélyebbre fúrta pofáját a takaróba. Caleb lassan felállt. A szék ezúttal is felnyögött alatta, de már nem tudott mosolyogni rajta. Kinyújtóztatta a hátát, aztán az ablakhoz lépett. Egy pillanatra kinézett a tűzlépcsőre és az alatta húzódó sötét udvarra. New York fényei nem látszottak innen igazán, csak néhány ablak, néhány légkondicionáló doboz, a szemben lévő fal téglái és az a fajta sárgás derengés, amelyben a város soha nem engedte teljesen aludni az embert.
A telefonja az asztalon rezgett egyet. Caleb visszafordult, de csak egy automatikus értesítés volt. Valami alkalmazás próbálta rávenni, hogy értékelje, mennyire elégedett a szolgáltatással. Egy pillanatig nézte, aztán elhúzta az értesítést.
Megnyitotta az üzeneteit. Evan neve ott volt a beszélgetések között korábbról, egy hülye mémmel, amelyen egy páncélos lovag állt egy kávégép előtt, alatta a felirat: “Küldetés elfogadva: Túlélni a műszakot!”
Caleb a billentyűzet fölé tartotta az ujjait. „Láttad ezt a repülős sejtelmes dolgot?” Egy másodpercig nézte a megírt üzenetet, aztán kitörölte. „Dolgozol még?” Ezt is kitörölte. Végül bezárta az alkalmazást és lerakta a telefont.
– Nem zaklatjuk az embereket munka közben – mondta Mímirnek, bár a kutya továbbra is aludt. – Ez egy érett, felnőtt döntés. Ritka vendég nálunk, bánjunk vele tisztelettel.
Leoltotta az egyik monitort, aztán a másodikat. A harmadik még pár pillanatig világított. Rajta a Star Empires menüje lassan forgó csillagmezőt mutatott. Caleb nézte, ahogy az apró fénypontok csendben keringenek a fekete háttér előtt. Aztán azt is kikapcsolta.
A szoba sötétbe borult, csak a számítógépház apró fényei pislákoltak az asztal alatt. Caleb elindult a fürdőszoba felé, de az ajtóban még egyszer visszanézett Mímirre.
– Azért, ha holnap eltűnök, te találj meg, jó?
Mímir nem mozdult.
– Hős vagy. – Kuncogott fel, de a hang elhalt torkában.
Fáradt léptekkel belépett a fürdőszobába, miközben a sötét szobában a számítógép szakadatlanul zúgott, mintha valahol nagyon messze még mindig számolna valamit.